Zoltan Mogyorosi
Earth End.... Copyright.2012 All rights reserved. Protected by: Hungarian Intellectual Property Office www.sztnh.gov.hu
I welcome you all!’
All of them turned back. Delegate N’vu Draolyan stood in front of them personally, in full. They were about the same in height. He had humanoid kind of body, but with four arms, that was the difference from theirs. He wore dark silk suit, which
’I am glad to see you face to face.’
Patrick put together his fists similarly and he returned the bow. The others followed his example.
’The luck is ours, delegate. And they are – he turned back – my remained crew. Josh McRoonen, my secondary. Vanessa James, the firearms expert and Kathy Lochen, the naval engineer. All of them greeted him with a little bow. The delegate looked at them with his one eye.
’You indeed reached the end of the known universe.’
’Yes, this is clear for us,’ said Patrick.
’Your seem to think differently.’
’Can you read thoughts?’ asked Josh with narrowed eyes.
’I can do it, indeed, but I do not need it,’ answered Delegate Draolyan. ’The emotion on your faces tells everything. You expected something else.’
Patrick looked into the eyes of the delegate. That one eye cut through to his soul. There was no need waffling about. He smiled.
’It is that way indeed, delegate. We expected something else.
’As I said, captain: you have questions, I have answers. Here is the first one: This crack is the end of the world indeed. The end of the world as you know. But it is also a gate into another.’
’Then are we in a different world?’ asked Josh.
’No. In the crack, you are in a gate. Or on a base in a gate.’
In every one of them a thousand of thoughts were in their mind.
’Why is this gate here?’ asked this question Patrick.
’I cannot answer this right now.’
’You promised that you will give answers.’
’But I did not promise to answer to all.’
Patrick looked aside and sighed.
’It is not by accident that we have found this place, is it delegate?’ said he, and his eyes met with the delegate’s one.
’Why are you really here, Captain Patrick?’
Josh instantly realized and got angry.
’It is not the end of the world indeed! You have just kidnapped us, you bastard UFO!’
Patrick reacted instantly and turned back.
’Josh, enough! Stop this right now! It is an order.’
Josh angrily looked into the eyes of the captain, but his shoulders went down, which was the sign, that he controls himself. Patrick turned back to the delegate.
’Look, delegate Draolyan! We are a special army-research team, with a mission to find the end of the world, which is based on an old myth of our planet.’
’Well, captain, you have found it, I can assure you about this.’ Some high voice could be heard from beyond their back.
They all turned to there. A tall, long-necked creature with grey long limbs and with oval head and with oval, big, black eyes stood in front of them. All of them were shocked by the sight.
’An … an… UFO … being,’ said Kathy almost whispered.
’To use your earthly expression, yes, I am.’
- Üdvözlöm Önöket!
Mind hátrafordultak. N’vu Draolyan képviselő állt előttük személyesen, teljes életnagyságban. Nagyjából egymagas volt velük. Humanoid forma testét az különböztette meg az övéktől, hogy négy karja volt. Sötét selyemszabású öltözéket viselt, mely mind a négy karját lefedte. Lábán sötét csimaszerű lábbelik. A képviselő maga elé rakta két-két karját egymás fölé és négy öklét összeérintve meghajolt feléjük.
- Örülök, hogy végre életnagyságban találkozhatunk.
Patrick hasonlóan összetette ökleit és viszonozta a meghajlást. A többiek követték példáját.
- Részünkről a szerencse, képviselő. Ők pedig, - fordult félig hátra, - a megmaradt legénységem. Josh McRoonen, a helyettesem. Vanessa James, a fegyverszakértő és Kathy Lochen, a hajómérnök. Mind egy rövid főhajtással köszöntek. A képviselő egyszemével nézte végig valamennyit.
- Önök valóban elérték az ismert világmindenség végét.
- Igen, tisztában vagyunk vele – mondta Patrick.
- A gondolatai másról árulkodnak.
- Ön tud olvasni a gondolatainkban? – kérdezte Josh összeszűkűlt szemekkel.
- Képes vagyok rá, valóban, de nincs szükségem rá – felelte Drolyan képviselő. – Az arcukon tükrözödő érzelmek mindent elárulnak. Másra számítottak.
Patrick a képviselő szemébe nézett. Az az egy szem szinte a lelke mélyébe hatolt. Úgy érezte, itt nincs szükség udvariaskodás miatti mellébeszélésre. Elmosolyodott.
- Valóban így van, képviselő. Másra számítottunk. Ez most itt olyan, mintha csak ott nem lennénk.
- Mint, ahogy mondtam, kapitány: önnek kérdései, nekem válaszaim vannak. Íme az első: Ez a hasadék valóban a világ vége. Annak, amit maguk ismernek. De egyúttal egy kapu is egy másikba.
- Akkor mi most egy másik világban vagyunk már? – kérdezte Josh.
- Nem. A hasadékban, a kapuban vannak. Illetve egy a kapuban létrehozott bázison.
Mindannyiunknak ezernyi gondolat kergette egymást az agyában.
- Miért van itt ez a kapu? – bukott ki a kérdés Patrickből.
- Erre most nem válaszolhatok.
- Azt ígérte, válaszokat ad.
- De azt nem, hogy mindenre fogok is.
Patrick félrenézett és sóhajtott.
- Nem véletlen, hogy megtaláltuk ezt a helyet, igaz képviselő? – mondta, s közben tekintete újra találkozott a képviselőjével.
- Miért jöttek ide valójában, Patrick kapitány?
Josh azonnal kapcsolt és bedühödött.
- Ez nem is a világ vége! Maguk csak elraboltak, rohadt földönkívüliek!
Patrick azonnal reagált és hátrafordult.
- Josh, elég! Azonnal abbahagyod! Ez parancs.
Josh dühösen állta a kapitány tekintetét, de vállai megereszkedtek, ami annak volt jele, hogy fékezi magát. Patrick visszafordult a képviselőhöz.
- Nézze, Draolyan képviselő! Mi egy különleges katonai-kutató csoport vagyunk, akiknek az volt a feladata, hogy megtalálja a világmindenség végét, mely bolygónk egy régi mítoszán alapszik.
- Nos, kapitány, meg is találták, effelől biztosíthatom. – Néhány magas hang szólalt meg hátuk mögül.
Mind odafordultak. Egy magas, magas nyakú szürke hosszú végtagokkal rendelkez ovális fejű nagy fekete ovális szemű állt velük szemben. Mind a négyen megdöbbentek a látványtól.
- Egy … egy … UFO… lény – mondta Kathy szinte suttogva.
- Az önök földi kifejezésével élve igen, az vagyok.
Earth End.... Copyright.2012 All rights reserved. Protected by: Hungarian Intellectual Property Office www.sztnh.gov.hu
I welcome you all!’
All of them turned back. Delegate N’vu Draolyan stood in front of them personally, in full. They were about the same in height. He had humanoid kind of body, but with four arms, that was the difference from theirs. He wore dark silk suit, which
’I am glad to see you face to face.’
Patrick put together his fists similarly and he returned the bow. The others followed his example.
’The luck is ours, delegate. And they are – he turned back – my remained crew. Josh McRoonen, my secondary. Vanessa James, the firearms expert and Kathy Lochen, the naval engineer. All of them greeted him with a little bow. The delegate looked at them with his one eye.
’You indeed reached the end of the known universe.’
’Yes, this is clear for us,’ said Patrick.
’Your seem to think differently.’
’Can you read thoughts?’ asked Josh with narrowed eyes.
’I can do it, indeed, but I do not need it,’ answered Delegate Draolyan. ’The emotion on your faces tells everything. You expected something else.’
Patrick looked into the eyes of the delegate. That one eye cut through to his soul. There was no need waffling about. He smiled.
’It is that way indeed, delegate. We expected something else.
’As I said, captain: you have questions, I have answers. Here is the first one: This crack is the end of the world indeed. The end of the world as you know. But it is also a gate into another.’
’Then are we in a different world?’ asked Josh.
’No. In the crack, you are in a gate. Or on a base in a gate.’
In every one of them a thousand of thoughts were in their mind.
’Why is this gate here?’ asked this question Patrick.
’I cannot answer this right now.’
’You promised that you will give answers.’
’But I did not promise to answer to all.’
Patrick looked aside and sighed.
’It is not by accident that we have found this place, is it delegate?’ said he, and his eyes met with the delegate’s one.
’Why are you really here, Captain Patrick?’
Josh instantly realized and got angry.
’It is not the end of the world indeed! You have just kidnapped us, you bastard UFO!’
Patrick reacted instantly and turned back.
’Josh, enough! Stop this right now! It is an order.’
Josh angrily looked into the eyes of the captain, but his shoulders went down, which was the sign, that he controls himself. Patrick turned back to the delegate.
’Look, delegate Draolyan! We are a special army-research team, with a mission to find the end of the world, which is based on an old myth of our planet.’
’Well, captain, you have found it, I can assure you about this.’ Some high voice could be heard from beyond their back.
They all turned to there. A tall, long-necked creature with grey long limbs and with oval head and with oval, big, black eyes stood in front of them. All of them were shocked by the sight.
’An … an… UFO … being,’ said Kathy almost whispered.
’To use your earthly expression, yes, I am.’
- Üdvözlöm Önöket!
Mind hátrafordultak. N’vu Draolyan képviselő állt előttük személyesen, teljes életnagyságban. Nagyjából egymagas volt velük. Humanoid forma testét az különböztette meg az övéktől, hogy négy karja volt. Sötét selyemszabású öltözéket viselt, mely mind a négy karját lefedte. Lábán sötét csimaszerű lábbelik. A képviselő maga elé rakta két-két karját egymás fölé és négy öklét összeérintve meghajolt feléjük.
- Örülök, hogy végre életnagyságban találkozhatunk.
Patrick hasonlóan összetette ökleit és viszonozta a meghajlást. A többiek követték példáját.
- Részünkről a szerencse, képviselő. Ők pedig, - fordult félig hátra, - a megmaradt legénységem. Josh McRoonen, a helyettesem. Vanessa James, a fegyverszakértő és Kathy Lochen, a hajómérnök. Mind egy rövid főhajtással köszöntek. A képviselő egyszemével nézte végig valamennyit.
- Önök valóban elérték az ismert világmindenség végét.
- Igen, tisztában vagyunk vele – mondta Patrick.
- A gondolatai másról árulkodnak.
- Ön tud olvasni a gondolatainkban? – kérdezte Josh összeszűkűlt szemekkel.
- Képes vagyok rá, valóban, de nincs szükségem rá – felelte Drolyan képviselő. – Az arcukon tükrözödő érzelmek mindent elárulnak. Másra számítottak.
Patrick a képviselő szemébe nézett. Az az egy szem szinte a lelke mélyébe hatolt. Úgy érezte, itt nincs szükség udvariaskodás miatti mellébeszélésre. Elmosolyodott.
- Valóban így van, képviselő. Másra számítottunk. Ez most itt olyan, mintha csak ott nem lennénk.
- Mint, ahogy mondtam, kapitány: önnek kérdései, nekem válaszaim vannak. Íme az első: Ez a hasadék valóban a világ vége. Annak, amit maguk ismernek. De egyúttal egy kapu is egy másikba.
- Akkor mi most egy másik világban vagyunk már? – kérdezte Josh.
- Nem. A hasadékban, a kapuban vannak. Illetve egy a kapuban létrehozott bázison.
Mindannyiunknak ezernyi gondolat kergette egymást az agyában.
- Miért van itt ez a kapu? – bukott ki a kérdés Patrickből.
- Erre most nem válaszolhatok.
- Azt ígérte, válaszokat ad.
- De azt nem, hogy mindenre fogok is.
Patrick félrenézett és sóhajtott.
- Nem véletlen, hogy megtaláltuk ezt a helyet, igaz képviselő? – mondta, s közben tekintete újra találkozott a képviselőjével.
- Miért jöttek ide valójában, Patrick kapitány?
Josh azonnal kapcsolt és bedühödött.
- Ez nem is a világ vége! Maguk csak elraboltak, rohadt földönkívüliek!
Patrick azonnal reagált és hátrafordult.
- Josh, elég! Azonnal abbahagyod! Ez parancs.
Josh dühösen állta a kapitány tekintetét, de vállai megereszkedtek, ami annak volt jele, hogy fékezi magát. Patrick visszafordult a képviselőhöz.
- Nézze, Draolyan képviselő! Mi egy különleges katonai-kutató csoport vagyunk, akiknek az volt a feladata, hogy megtalálja a világmindenség végét, mely bolygónk egy régi mítoszán alapszik.
- Nos, kapitány, meg is találták, effelől biztosíthatom. – Néhány magas hang szólalt meg hátuk mögül.
Mind odafordultak. Egy magas, magas nyakú szürke hosszú végtagokkal rendelkez ovális fejű nagy fekete ovális szemű állt velük szemben. Mind a négyen megdöbbentek a látványtól.
- Egy … egy … UFO… lény – mondta Kathy szinte suttogva.
- Az önök földi kifejezésével élve igen, az vagyok.